Fontolva haladó

A nap kérdése

Az isonzói csaták helyszíne 2. - Kobarid-Caporetto

A hegyi állóháborúban keletkezett torzulások, 1916. (Kobarid Múzeum)

Túl azon, hogy festői hegyek között kirándulgatunk, tájbaillő sört tolunk az arcba és igyekszünk Budapesttől távol lazítani, annyira ugye azért nem vidám téma az első világháború. A cobaridi emlékhely/múzeum tesz is arról, hogy ezt lehetőleg ne felejtsük el.

Kobarid-Caporetto bemutatásához először érdemes felidézni Olaszország egykori hadbalépését, és a front mozgását 1917 októberéig.

Olaszország az első világháborúban.

Kemény, de az egységes olasz állam még nem volt fél évszázados a nagy háború kitörésekor (1914); ráadásul a nemzetépítés lépcsőin sem volt egyszerű útjuk (ahogy 1871 után valaki megjegyezte: „Uraim, megteremtettük az egységes Olaszországot, immár meg kell teremtenünk bele az olaszokat is."). Az mindenesetre biztos, hogy a XX. századra szétvetette őket a tettvágy, politikusaik jellemzően világhatalmi álmokat szövögettek - noha például a gyarmati osztozkodásra későn kaptak rá.

Az olaszok hosszú, és marha nehezen védhető partvonaluk, valamint gyenge flottájuk miatt nem harcolhattak a hatalmas brit tengeri erők ellen. Területi követelésük csak a Monarchia kárára volt (észak-adriai téma, Dél-Tirol), hadbalépésüket az oroszok sürgették, mert az értelemszerűen elvont az ő frontjukon felvonultatott ellenséges erőkből - mindezekért, illetve amiatt, hogy egy esetleges központi hatalmak javára végződő háborúból Róma semmit sem remélhetett, Olaszország az antant oldalán lépett háborúba 1915 májusában.

Az Örök Városban a hadbalépés pillanatában szentül hitték, hogy Ausztria-Magyarország keleti frontos lekötöttsége, a már korábban említett kissé önhitt póverkedés, meg nyilván a caesar-augustusi stratégai örökség birtoklása miatt gyors sikert érhetnek el az Alpokban és Isonzónál, sőt, belátható időn belül Bécsben lehetnek. A bolondok. - Az első világháború egyik nagy tanulsága, hogy a „mire a falevelek lehullnak, katonáink már itthon is lesznek"-típusú tervezés iszonyatos tévedés tud lenni.

Tehát Olaszország 1915. május 25-én, majd 10 hónappal a háború megkezdése után megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát. A front a svájci határtól az Adria partjáig húzódott, de az Isonzónál koncentrálódott. Az elhúzódó állóháborúban a harctér pedig vágóhíddá változott.

Pontosan 11 isonzói csata telt el érdemi eredmények, áttörés nélkül.

1917 őszére az olaszok végzetesen kimerültek (csak az év májusa és szeptembere közt 720 000 katonájuk vált harcképtelenné), így egy egyesített német-osztrák-magyar hadsereg (a 14. hadsereg Otto von Below tábornok vezetésével) az október 24-én kezdődő hadmozdulatával jelentős rést tudott ütni védelmükön. Ez volt a caporettói áttörés. Az olasz hadvezetés a fejvesztett menekülés közepette 27-én az Isonzó teljes vonalán elrendelte a visszavonulást. Legközelebb az év novemberében, a Piave folyó mentén tudtak sikerrel ellenállni.

Hegyi csapda. Nem medvéknek - ellenséges katonáknak. Képzeljük el, hogy mondjuk 1500 méteren, 10 km-re, és 400 m szintnyire az alaptábortól, derékig érő hóban, menetfelszereléssel, fegyverrel a kézben egy ilyen egyszercsak térd alatt leszakítja az egyik lábunkat. A kobaridi múzeum gyűjteménye igen gazdag és érdekes, tele van ilyen baromi ijesztő dolgokkal is.

Gleccserszemüveg, valamint bakancshoz csatlakoztatható hótalp, a tízes évek szerelmeseinek.

Itt valakik nemrég helyeztek el magyar koszorút. Szép.

Kobaridi hangulat, 2010 nyarán, esőben. Hála a raftingos szubkultúrának, valamint a nagy háború emlékeihez zarándokként érkező turistáknak, gazdag és tiszta hely ez az észak-szlovéniai városka. Érdemes meglátogatni annak ellenére is, hogy partizán-nosztalgia miatt itt is (mint sok helyen máshol Szlovéniában) idegesítően sok zugban lehet vöröscsillagot felfedezni.

Innen már csak néhány kilométer az olasz határ. Nagyon hangulatos út vezet odáig, mindkét oldalon öreg fákkal. Kicsit néha Szigligetre emlékeztetett, bár ott valami barom rendesen megritkította a rengeteget, mert az állítólag EU-s szabályba ütközött.

Valahol ott a végén már majdnem Olaszország.

E fra cinque minuti, eccola. Amúgy rögtön a teljesen kihalt határőrépületek után, a valamikori duty free shopok mellett közvetlenül az első építmény egy night club volt. Elvámolt pucér seggeknek, nyilván.

A sorozat többi része itt olvasható!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

  • : (1970.1.1 00:00)

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2024, IGEN