Fontolva haladó

A nap kérdése

Ünnep és emlékezés távolsága [+]

2010. március 15. 9:42 / Borbás Barnabás

Már jónéhány éve úgy van, hogy március tizenötödike közeledtével megmosolyogtatnak a programajánlókon olvasható „ünnepi megemlékezést tart”, ill. „ünnepeljen velünk!” és szólamvariáció-társaik. Hangozzák bár elempésen, de kivétel nélkül igaz az összes politikai alakulatra, hogy 03.15-én és 10.23-án semmi sem érdekli őket kevésbé, mint az adott nap pirosszámozásáért felelős történelmi esemény. Az ürügy. - Nem jól van ez a dolog az emlékezés kultúrájával.

Magam részéről évek óta keresem a menekülési útvonalakat. Hogy nehogy már az legyen, hogy egy nemzeti ünnep csak arról szól, hogy valamelyik párt esti híradókba készülő vágóképeit, vagy kampány közeledtével aktuálissá váló statisztikáit javítom utcai jelenlétemmel. Ne értsük félre: egyikkel sincs baj. De ha csak ez van, akkor azért súlyos a hiányérzet. Szóval hová lehet menekülni? Hol vannak azok helyek, ahol a jelenlét tényleg az emlékezésről szól; és persze ahol az ember nem unja szénné magát valami öncélú szájtépéstől, vagy unalmasan berendezett tárlattól. (A kérdést nyitva hagyom, de jelzem: léteznek. A kommerszen túl is. Egyszer majd lesz erről is cikk, köz-szolgálati jelleggel.)

A nemzeti ünnepek elkordonozottságáért felelős kormánypártoktól a korlátlanul magyarokig az összes párt öncélra használja jeles napjainkat. Kár. Jobb, emelkedettebb lenne ünnepet és emlékezést közelíteni. Az iskolákban még képesek rá.

Cimkék: ünnep, magyarság

Cserkészek, hungaristák, összemosók [+]

2010. február 20. 10:02 / Borbás Barnabás

Csak szűkebb körben vert port, ám jellegénél fogva a nagyobb közönségnek is érdekes botrány; február 14-én hungarista mozgalmárok az adyligeti cserkészparkban tartották a szokásos kitörés-megemlékezésüket. Nézzünk pár hírt:

Cserkésztáborban emlékeztek meg a „becsület napjáról (Népszabadság Online)
Nem tudott a cserkészszövetség a hungarista emlékezésről (Magyar Nemzet Online)


A nol.hu-s cikk alatti hozzászólásokban, meg egy-két másik netes fórumon persze beindult a turbó, és a hülyébbek már kezdték is emlegetni, hogy lám, hát a cserkészek is nácikok. Az MCsSz (helyesen) rögtön sajtóközleményben reagált:

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: nácik, cserkészet

Rasszista Burger King? [+]

2010. február 10. 15:07 / Borbás Barnabás

Van nekem egy képgyűjteményem, ami arról szól, hogy a Burger King gyorsétteremlánc "skót ajánlat" fedőnév alatt olcsó menüket reklámoz a kedves vevők arcába. A gyűjtemény első darabja így fest, még 2006 februárjából:

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: skót, reklám

Lényeges előtanulmány:
Létezik-e MDF-es bajusz-kód? (korábbi cikk Bokrosról és az MDF-ről)

Lajos 1997 óta egészen az EU parlamenti választások előtti időkig rendesen a part széléről ugatott, mostanra viszont durván átbillent a mérleg nyelve, lassan az egy médiafelületre jutó Bokrosok száma napi szinten eléri szép emlékű pénzügyminiszterségének idején tapasztalt mértéket. A parlamenti bejutásért teperő MDF túlmozgására jellemzően Orbánon kívül csak az ő jelöltjükként induló Bokros mondott évértékelő(nek hirdetett kampánynyitó)t, amitől most hasra esni látszik a teljes balos-liberális média (fantasztikusozás, szakértőzés, közgazdaság-tudományosozás), mi több, néhol már Mesterházy Attila helyett őt mondják Viktor egyetlen opponensének. Nézzük akkor, mit tud a versenyző.

A teljes beszéd (kb. 60 perc) itt megnézhető.

A stand-up egyik legfontosabb stílusjegyeként Lajos diszkrét headset-mikrofonnal, saroktól sarokig járkálva, 100 százalék papírmentesen (respect!) szögezte magára Dávid Ibolya és Debreczeni József tekintetét. Mindez egyetemi diákjainak nem lehet nagy újdonság, de újonnan szerzett rajongóit láthatóan lenyűgözte. Bokros nem is tett mást, mint egy átlagos hétköznapon: a Tanárúr-szemüveget szigorúra igazítva órát tartott. Ha valakinek naponta kell több csoportnyi hallgatóságot közgazdászi szakvéleményéről meggyőznie, nyilván szert tesz jó adag dörzsöltségre.

A lehengerlés persze itt-ott rettentő agresszív tenyérbemászással párosul, a headset járulékos következményeként pedig a beszéd közben végig hallani a bajusz alól származó bohókás szuszogást, amit cukinak mégsem neveznénk. (Szerintem éjszaka horkol is.)

 

(részlet a beszédből)

A nagy szakértelemtől a beszéd vége óta aléltnak levők ott tévednek, hogy a valós közgazdaságtani krafttal előadott szpícs helyi értékét tévesztve kész tervezetnek, netán abszolút igazságnak nézik a mondottakat. Aki bármilyen összefüggésben olvasott/tanult már alap szintű mikro- makroökonómiát tudja, hogy Bokros többé-kevésbé következetes neoliberális (régi örökség: annak ellenére, hogy MSZMP-tag volt, David Ricardo álnéven írt a rendszerváltás előtt a Beszélőbe), módszertani válaszai is ebből az iskolából származnak. Ha másmilyen irányból hoznak közgazdászt, akkor az máshonnan fog lehengerlő szólamokat hozni - közgazdaságtani iskolánként eltérő válaszok léteznek, közös bennük, hogy mindegyik előadható állati szakértelemmel, ill. egyik sem jelent abszolút igazságot.

Laikus szemlélő számára alig észrevehetően, de Bokros még azt is megengedte magának, hogy néhány utalásban szénné alázza az MDF-et. Szerinte ugyanis a magyar gazdaság máig tragikus következményekkel ható kisiklása 2000-2001-ben kezdődött. Az akkor indult folyamatot leginkább az „ötvenes évek voluntarista gazdaságához” tartja hasonlónak. Kemény szavak. Az a baj, hogy az akkori Fidesz-kormány egy Magyar Demokrata Fórum nevű párttal koalícióban kormányzott éppen. Mégsem csapta hátra a széket senki az előadóban, hogy legalábbis az ötvenes évek hasonlata ellen protestáljon.

Mohó pénzember OK, mohó politikus nem OK

Bokros elvi alapvetéseinek helyenkénti cinizmusát jól jellemzi a válság okát firtató egyik kijelentése. „Az erkölcsi megkülönböztetés fabatkát nem ér. Sokan azt mondják, hogy az a baj, hogy mohó emberek ülnek a bankokban - hát persze, hogy olyanok ülnek, hát milyenek üljenek?” - Húú Lajos, kemény vagy, mint a kád széle. Laza realista, semmi arcoskodás. Pedig azt az összefüggést még egy közgazdász is levonhatná, hogy a mohóságból társadalmi szinten opportunizmus és hatalomvágy következik, meg az, hogy sokak (tömegek) kárára mégiscsak szűk rétegek lopják szét a különböző pénzrendszereket. Éppen azokat az időket éljük, amikor százezernyi munkahely elvesztése és jó adag kiábrándultság után szeretnénk elhinni, hogy a kapitalizmus nem csak arról tud szólni, hogy termelőzabálásban becsapott ügyfélként hitelből plazmatévézünk, meg bankárként szíjelcsapatunk mindent magunk körül egyforintnyi haszonért. „Gyerekek, a kínnal szerzett megtakarításotokon továbbra is gátlástalanul mohó pénzemberek ülnek, de ne aggódjatok, nem fognak becsapni sem a kamattal, sem a hitellel, ettől nem lesz újabb válság” - baromi kecsegtető.

A fentiek mellett Lajosunk érezteti, hogy nincs megelégedve a magyar munkaerővel: a magyar munkaerő szerinte rosszul képzett és drága. Képzettség tekintetében persze mély igazság van bírálatában (azért 8 év köz- és felsőoktatási kötélhúzása és sáskajárása meghozta eredményét). Arról, hogy a jelenlegi árszintek és infláció mellett mennyire érzi magát drágának bárki, aki nem a marketing- vagy a bankszektorban dolgozik, szerintem Bokros arcpirító válaszokat kapna. Cinizmusa nem is annyira ebben, hanem megoldásában rejlik. Többször elmondta már, hogy programja „nem fog mindenkinek tetszeni” és ez „így van jól”. Magyarán üzent a békáknak: csórók, kalimpáljatok, mert le lesz csapolva alólatok a mocsár. Még ha arról is van szó, hogy a fenntarthatóság érdekében tömegnyi embert kell átcsoportosítani haszontalan munkapozíciókból (ilyenre örök lelőhely: MÁV) valami hasznosba, Bokros hozzáállása akkor is minden ízében technokrata, meglehetősen gusztustalan módszert rejt. (Nem is véletlen, hogy a Bokrossal bruttósított MDF olyan támogatókat szerzett hirtelen, mint Tóta W. Árpád, vagy Havas Henrik.)

Orbánozás, a biztonság kedvéért

Cinizmusa és doktriner neolib görcsei („nincs ingyenebéd”-ezés) mellett BL-nak határozottan igaza van abban, hogy óriási méretű csoportot kell beverni a munkaerőpiacra, akár kedvezőbb adófeltételek mellett (Viktorral ebben egyet érthetnek). Az értékelő alatt kaptuk nagy kanállal az atlantimust is (kapcsolt érzésként némi spenglerezés, meg „nincs nyugat alkonya”), utóbbiban még Heti Válasz „tájoló” rovata is láthat fantáziát.

Tanult előadónk az idézett dolgok mellett folyamatosan Orbánra és a Fidesz programtalanságára célozgatott, amivel csak az a probléma, hogy a bokrosi „okos állam kell, nem erős” éppen akkora üres szólam, mint a „zemberek boldogulása”, illetve az sem valami következetes, hogy Orbánt hol azzal vádolják, hogy ígéretcsomagokkal bombáz, hol azzal, hogy nincsen programja. Nehéz követni.

A beszéd után is látható, hogy ez az ember rövid idő alatt 100 százalékban saját arcára formálta az MDF-et - úgy tűnik, nem Bokros csatlakozott az MDF-hez, hanem az MDF Bokroshoz. Emellett pedig ki nem tesz rá magasról, hogyha kilép Boross Péter, vagy akár a fél vidéki tagság, ha egyszer Bokros színre lépésével (nyilván) befut egy vagon tele tőkeerős csoportokkal és kiépült kapcsolati hálókba csatornázott emberekkel, akik biztosítják a finanszírozást?

Cimkék: mdf, bokros, belpol

Hójelentés a Börzsönyből [+]

2010. február 2. 16:14 / Borbás Barnabás

A mellékutak tisztítását nem kezdték meg. Munkagépek nem dolgoznak. A fagy miatt a kisebb patakok közül némelyik járható. Zebegény és Nagymaros között turistaúton csak komoly késéssel lehetett közlekedni. A házak előtti hótorlaszokban fetrengő fiatalokat az ablakból figyelő helyiek kiröhögik. Amúgymeg: Nagymaros környékén az emberek többsége olyan mértékben jobboldali, hogy az a jobboldaliakat is sérti, és a Bethlenről elnevezett kocsmában tradicionális svéd heavy metált adnak.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: életvezetés, képek

Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.

A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.

Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)

Persze van tovább is >>>>>>

Haiti: tragédiák, közhelyek, pótcselekvések [+]

2010. január 25. 22:43 / Borbás Barnabás

Ökológiai katasztrófával súlyosbított polgárháborús tűzfészek - most Haitin élni nagyjából olyan érzés lehet, mint 48 órán keresztül végtelenítve hallgatni Nile nevű death metal zenekar Sacrifice Unto Sebek c. számát. Tehát valami nagyon durva.

A január tizenkettedikei földrengés óta Magyarországon sem telik el híradó sem tévében, sem rádióban Haitiről szóló hír nélkül. Az alábbiakban először megfogalmazunk három tételmondatot, majd ezek kifejtésével a magunk részéről igyekszünk salaktalanítani néhány, éppen elterjedőben lévő közhelyet.

1. Az élelmiszer- és gyógyszersegélyen túl minden egyes Haiti újjáépítésére juttatott dollár (jelen feltételek mellett) emberi szenvedést és tarthatatlan rendszert konzerváló, kidobott pénz.

2. A Haitin aktuálisan létező társadalmi és ökológiai viszonyok is egyaránt torzulás eredményei: öt évszázada még egyetlen fekete bőrű ember sem élt az ország területén, egykor területének több mint 70 százalékát borította erdő, ma ez a mutató 2 százalék.

3. Haiti sorsának rendezése döntő részben a Dominikai Köztársaság erejétől és egyensúlyától függ, de külső, ha kell agresszív erő (leginkább az USA) beavatkozása (pl. közszolgáltatások exportja) nélkül elképzelhetetlen.

Kolumbusztól Torkosborzig

A közhelyek legyőzését egy szemantikai megjegyzéssel érdemes kezdeni. A hírekben állandó szókapcsolatként „Haiti szigete" szerepel, pedig „Haiti" alatt nem egy szigetet, hanem egy országot (köztársaságot) értünk, mivel a Dominikai Köztársasággal ketten osztoznak a Hispaniola sziget területén. A Dominikai Köztársaság is fejlődő országnak számít, de az egy főre jutó jövedelem legalább ötször annyi, mint Haiti esetében, és vannak normálisabb bevételi lehetőségként bányáik is (hogy a konzumproli oldalamról szóljak: a '93-as Jurassic Park elején is dominikai ásatáson mutogatják a borostyánba rekedt moszkitót - na, az is egy bánya).

Haiti és a Dominikai Köztársaság történetét legutóbb talán Jared Diamond evolúcióbiológus dolgozta fel, az Összeomlás (Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez) c. könyvének egyik fejezetében (eredeti címmel Collapse: How Societies Choose to Fail or Succeed, magyarul amúgy a Typotex-nél jelent meg). Diamond azzal kezdi, hogy Haiti jelene leginkább történelmében érthető meg. Hispaniolát Kolumbusz Kristóf fedezte fel. 1492-es megérkezésekor a szigetet már 5000 éve amerikai indiánok lakták. Balszerencséjükre persze volt aranyuk, amit a hódítók elvettek, cserébe rabszolgasort, eurázsiai betegségeket és népirtást adtak - így mintegy száz év alatt az őslakosság kihalt (kisebb része elmenekült, vagy beolvadt az európai hódítók közé). Helyükre a környéken sohasem élt fekete rabszolgákat hurcoltak a spanyolok. Nemsokára a francia gyarmatosítók is beszálltak a buliba, megtelepedtek a szigeten, és Spanyolország dominanciájának megszűnése után a körülmények uraiként már ők fölözték le a betelepített cukorültetvények jövedelmeit. Hispaniola az egyik leggazdagabb gyarmat lett. A sziget végül 1804-re több súlyos rabszolgafelkelés árán függetlenedett (Haiti „az első szabad fekete állam"). A fehér telepeseket megölték, az ültetvények infrastruktúráját lerombolták, a termőterületeket spontán földosztással szétaprózták.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: világ

Képek a világból (2009) [+]

2010. január 15. 16:42 / Borbás Barnabás

Nagyjából lejártuk már az évértékelők szezonját, viszont blogunk jan.22-ig csak félgőzzel üzemel, így egyfajta pótléknak kitaláltam még egy óévi összefoglalót. Az alábbi képek szinte mindegyike az általam gyakran szemlézett Wall Street Journal fotóblogon jelent meg. Az év során különösebb válogatás, vagy gondolkodás nélkül gyűjtöttem az érdekesebb, a világban zajló eseményeket dokumentáló felvételeket, az alábbi összeállítás ezekből készült.

Az Atlantis űrhajósai Hubble űrobszervatórium távcsöveit szerelik, háttérben a Föld, 2009. május.

Évtizedek óta nem tapasztalt eső, árvíz Kína keleti partjainál, autójukat menteni próbáló civilekkel, 2009. június.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: világ, képek

Évtizedértékelő [+]

2010. január 6. 11:19 / Borbás Barnabás

"Dolgaink így mentek 2000. január 1-től 2010. január 1-ig." (A kétezres évek tartalmából)

Kiszakítjuk a részünket az újévi értékelőhullámból - persze nem érdemes alábbadni egy évtizedértékelőnél, mivel megadatott nekünk, hogy az aktuális óévvel nem csak egy átlagos naptári év, de a teljes kétezres évek időszaka (nagyjából egy évtized, dekád, latin-retrosoknak decennium) múlik ki. Az ilyen értékelő zsákutcaveszélyes műfaj, mert például idedömperezhetném „az évtized legjobb filmjei", vagy a „10 év legjobb lemezei" című listákat, de sok értelme, érdeklődésre számot tartó jelentősége nem lenne. A még személyesebb, interneten közzétett múltba révedések pedig kifejezetten felháborítóak. (Ha ilyet kellene írni, kb. kimerülne abban, hogy az elmúlt tíz évben a legjobb dolog, ami a világgal történhetett az az, hogy megajándékoztuk az IgenHír c., méltán hírnevet szerzett egyetemi lappal. És csak tűrjük a világ hálátlanságát.)

Úgyhogy marad a hagyományos közéleti szűrő. Igazságtalanság, de biztos, hogy az ilyen összeállításokból méltatlanul kimarad egy csomó jó könyv, meg felbukkant tehetség, amikről/akikről sokkalta inkább beszélni kellene, de az emberi memória lényeges események hosszabb távú tárolására is nehezen alkalmas, így inkább azokat a dolgokat veszem elő, amik egyébként is nagy durranásnak számítottak. (Emlékszik bárki arra, hogy 2000. augusztus 27-én tűzvész pusztított a moszkvai Osztankinói tévétoronyban? Na mert ez például tök lényegtelen.)

l. rész: ---------------

Az eseményeket pozitív-negatív (webkettes alkalmazásoktól fertőzött fejjel: like-dislike) felosztásban tárgyaljuk, elsőként pedig az árnyékos oldalt nézzük, hogy a legalább a végére jusson valami a jóból. Már az anyaggyűjtésnél látszott, hogy a kétezres években bizony előbbiből, vagyis elszomorító eseményből kapott többet az arcába a világ és benne Magyarország. A kilencvenes éveknél jóval pörgőbb, megrázóbb ez a tíz év: több-kevesebb pánikkal járó járványok, háborúk, gazdasági válság - ki sem látszanak az évtizedes összefoglalók a tragédiákból (kivételesen érződik, hogy ennek nem csak a botrányhajhász média az oka). Szerintem ebben az évtizedben két dolog van, ami visszavonhatatlanul rajta hagyta nyomát civilizált világ érzésvilágán: az egyik a terrorfélelem, a másik az online forradalom. Utóbbi persze (most úgy tűnik) inkább a like kategória (ld. alább), de azt ne felejtsük el, hogy masszívan a kétezres évek témája, hiszen az iwiw 2002, a magyar Wikipedia 2003, a Facebook 2004 előtt nem is létezett, és az első YouTube videót is 2004-ben (2005-ben, kösz O.D. - a szerk.) töltötték fel az internetre.

A terrorizmussal kapcsolatos félelem abban a formájában, ahogy 2001 óta megjelent, még sosem volt jelen a történelemben. Emlékszem, 2001. szeptember 11-én a leges legelső, Breaking News szalagcímen ez állt: Megtámadták Amerikát. Ez a közel-keleti háborúsorozatot, teljes biztonságpolitikai átrendeződést (és nem mellesleg: újramelegített, igénytelen füves-hippis písz-mozgalmakat) kiváltó sokk a maga utórezgéseivel még Magyarországon is erős nyomokat hagyott. Ott van abban, amikor már egy körömreszelőt sem vihetsz magaddal a repülőgépre, és abban is, amikor mai napig jönnek a hírek arról, hogy újabb magyar katona sebesült/halt meg a közel-keleten. 2001. szeptember 11. elképesztő tanulság. Az egekig emelte a George W. Bush-t (ne feledjük, még úgy léptünk be az évtizedbe, hogy [2001. január 20-ig] Bill Clintonnak hívták USA elnökét), hozzásegítette egy második elnökséghez (2004. november 2.), aztán olyan mélyre süllyesztette, ahonnan még Barack Hussein Obama hátsója is valami világító pontnak tetszhet.

Sok alternatív fórumon a mai napig azon rugóznak, hogy nem lehet tisztán látni szeptember tizeneggyel és az azt követő háborúkkal kapcsolatban: összeesküvés-elmélet összeesküvés-elmélet hátán. Szerintem most marhára nem számítanak a részletek. Tíz év alatt a legfontosabb mondat, amit erről elmondtak, 2007 szeptemberéhez kötődik: „Ideje bevallani azt a politikailag kényelmetlen tényt, hogy az iraki háború nagyrészt az olaj miatt tört ki." Ezt Alan Greenspan találta mondani, az amerikai jegybank (FED) volt elnöke, kő republikánus, bennfentes. Gyakorlatilag mindent tudunk.

A nagyvilág nagy dolgai mellett nagyrészt a magyar politikai csillagok háborúja keltette idehaza a hangulatot, melyben természetesen leginkább az MSZP-SZDSZ koalíció tette oda magát. Amellett, hogy reformdühtől nem is látva sáskajárást idéztek elő állami cégek és bizottságaik környékén (ld. végkielégítések), és politikai életet leheltek olyan figurákba, mint például Kóka János, gyakorlatilag egyetlen pozitívum hozható fel az oldalukon. Mégpedig az, hogy 2006 környékén néhány estére összehozták a fradi-újpest szurkolói koalíciót (akik persze a közös nyelvet Baló György autójának alaktalanra verésében, meg némi rendőrbunyóban találták meg). Kultúrkincsünk a „tévéostrom" kifejezéssel is gazdagodott. Néhány év távlatából visszatekintve szinte félelmetes, hogy minden erőlködés, erőszak, hisztéria megelőzhető lett volna, ha abban a kegyelmi pillanatban, amikor a balatonőszödi beszéd kiszivárog, Gyurcs egyúttal benyújtja a lemondását (és az első közrendőrnél feladja magát, haha). Ez az ember első miniszterelnökként eltöltött napjától kezdve (2004. szeptember 29.) valami nagyon nehezen tolerálható vibrálást hozott a közéletbe, azév decemberi népszavazás ügyében mutatott magatartásával (kettős á.) kiírta magát a vállalható politikusok sorából, 2006. szeptember 17-től pedig röppályája meredeken ívelt lefelé, és már tényleg egyre kevésbé lehetett róla normális vágóképeket tenni a hírösszefoglalókba.

Kicsit emelkedve a hazai politikai padlószintről, a keresztény világ számára megkerülhetetlen a tragédiák sorában II. János Pál elvesztése (2005. április 2.). Persze egy idős ember életében a halál természetes, ám János Pál öröksége óriási, súlyos dolog. Jelentősen átlóg a pozitív részbe, hogy halála rég látott egységet kovácsolt a Szent Péter tértől kezdve az egész világon. Biztos vagyok benne, hogy ezt az embert még sokáig emlegetik majd hívők és nem hívők egyaránt.

 

2. rész: +++++++++++++++

Persze az ember nem azért kezdi berombolva az új évtizedet, mert háborúk és tragédiák sora nyomja a lelkét. Történt itt rengeteg vidámság is. Most itt kellene következnie annak, hogy megemlítünk egy csomó jó filmet és zenét, ami ebben az időszakban született - szerintem a legtöbb műfajra érvényes, hogy jobb, ill. jobb minőségű volt az évtized, mint a kilencvenes. Ide kapcsolható az is, ami már az elején előkerült, az internetes forradalom, mely persze ellentmondásos jelenség (soha nem létezett még forma, ami ekkora teret adott volna deviáns szubkultúrák ellenőrizetlen közösségépítésének - ide a gyerekpornótól kezdve sokminden sorolható - és a személyes adatokkal való visszaéléseknek), de jelenlegi arculatának kiépülése egyértelműen a kétezres évekhez köthető. A legtöbb dolog, ami ma meghatározza internetezési szokásainkat, 2000-ben (sőt: 2003-ban) nem is létezett, kezdve a YouTube-tól a Google képkeresőig és a közösségi alkalmazásokig. Ezek mind alapvetően változtatták meg a médiát az utóbbi időben - most úgy tűnik, az átlag felhasználó szempontjából inkább pozitív irányba. (Fogalmazzunk úgy: lehet mindezt jóra is használni.)

Közéleti téren szándékosan erre a részre hagytam Medgyessy Péter miniszterelnökségét, melyre (főként a későbbiek ismeretében) idilli, kedélyes időszakként emlékezhetünk. Csupán az, hogy Megyó nyelvi bénázásai, csetlés-botlásai, kiállást tekintve totális tehetségtelensége köteteket, a jobbos sajtóban egész rovatokat töltöttek meg, és hozzájárultak az élvezhető publicisztikák virágzásához, számos - ha a klasszikus értelemben vidámnak nem is mondható, de - szórakoztató pillanatot szerezhettek az erre fogékony közönségnek. (Ajánlott videók: felcserepedő, kontinens-kontingens.)

2005. augusztus 5-én választotta meg a parlament az ország új köztársasági elnökét, Sólyom Lászlót, akinek személye, egyénisége, tevékenysége szintén fénylő pont az évtizedes sötétségben. Lehet, hogy sokak számára irritáló az alkotmányhoz való görcsös ragaszkodása (melyet többek közt ő írt 20 évvel ezelőtt), és az, hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról („az Elnök"), mégis az egyetlen államfő, aki világosan a kulturális nemzet egységében gondolkodik (pl. március 15-én ünnepi beszédét Kolozsvárról intézi a nemzethez), és olyan innovatív ötletekkel áll elő, mint egy, a még meg nem születettek érdekeit védő hivatal (jövő nemzedékek ombudsmanja).

További pozitívumot a kétezres évekkel kapcsolatban a lezárásban és a jövőképben találhatjuk meg. Mivel nemrég csomó mindenben (gazdaságban, utcai harcban) elértük a nullpontot, immár bizakodhatunk. (A nullpont kegyelme jó tapasztalat, mert biztos, hogy onnan már csak felfele van.)

Ennyit az elmúlt évtizedről. Idáig eljutott olvasóink kedvéért, ill. zárásnak tekintsünk meg egy cuki erdei állatot.

 

Update: természetesen a kétezres évek legnagyobb vicce a Kormányzati Tanácsadó Jósda!

All-Stars of Szilveszter [+]

2009. december 31. 10:29 / Borbás Barnabás

Kedvenceink ezen a napon. Különösebb kommentár nélkül közöljük őket.

(a bal alsó I. Szilveszter pápa)

Eredetileg úgy volt, hogy a Fontolva Haladó is készül évértékelésekkel, rangsorokkal "Best of ... 2009" izékkel, amikből semmi nem lett, helyette megnevezzük "az év legnagyobb magyar kulturális vesztesége" különdíjasát, az pedig természetesen a Budapest Tv, illetve annak megszűnése. Mozgalmat indítunk ezért az estére, hogy minden szilveszteri partin, ahol webes elérhetőség létezik, legyen beállítva legalább egy youtube-os playlist budapesttévés zenékkel. K.O. Laci és csapata személyes tippem (és nem, nem cinizmusból, akárhányszor nézem, ezek ABSZOLÚT PROFIK):

(Háttérkoreográfia, háttérkoreográfia!!!)

Cimkék: viccö

Munkás és a kolhozparasztnő köszöntése [+]

2009. december 21. 11:07 / Borbás Barnabás

Előzmény: A munkás és a kolhozparasztnő visszatért
Négy éves csúszással, hat év restaurálás után visszakerült helyére a szovjet korszak jelképévé lett "Munkás és a Kolhozparasztnő" Moszkvában. (NOL)

Nem tudom, mondtam-e már, de Vera Ignatyeva Muhina Munkás és kolhozparasztnő c. faragványa a világ egyik legérdekesebb szobra. Most, hogy a helyreállítása végeztével a napokban - legalábbis néhány fórumon - újra a figyelem középpontjába került, érdemes elmondani azt is, hogy miért a legérdekesebb. (Itt jobbra ez a kép éppen a december eleji talapzatra állítás pillanatában készül, de látványban durvább pl. ez.)

A szocialista realizmusról tudjuk, hogy még az olyan viszonylag normális adottságokkal rendelkező helyeket is képes csontra lakhatatlanná és nézhetetlenné tenni, mint Szlovákia vagy Románia, Magyarország szerencsétlenebb falansztereiről nem is beszélve. Ebben a „művészeti" szemléletmódban szűk évszázad alatt áttekinthetetlen mennyiségű szemét keletkezett, a kezdeti (később szépen megfojtott) szovjetorosz avantgárd némelyik képét leszámítva csak bulldózer-pozitív látványosságokat bírt termelni. Színtelen, betonból és acélból épített világ ez, bár kétségtelenül minden művészeti irányzatok közül az egyetlen, mely tökélyre vitte az elektromos póznák és trafóházak vizuális megjelenítését. (Utóbbi kategóriából kedvencem a továbbélő kommunizmus bástyájának, Észak-Koreának a címere, melyben - síró heraldikusok - egy pózna és egy vízi erőmű látható.)

Ennek a szocialista realizmusnak a terméke Muhina Munkás és kolhozparasztnő c. szobra is, így persze nem egy szép darab, az érdekessége sem ebben rejlik. Talán nem is ismerné fel az átlagpolgár a többi hasonló mű között, ha nem lett volna az 1937-es világkiállítás egyik legnagyobb méretű látványeleme, majd a szovjet-orosz filmstúdió, a MOSZFILM emblémája, így a moszkvai világhatalom jelképe - mindezek miatt pedig egy csomó városi legenda és hoax alapja (pl. hogy a szobor első terveit Borisz Iofan még ruha nélkül rajzolta meg, vagy hogy a nőalak ruháinak redőiben Trockij portréját rejtették el). Éppen híre miatt emelték le hat éve talapzatáról, és költöttek rá 1,2 milliárd rubelt (kb. 7 mrd Ft), hogy most megújulva állhasson a 24 méteres, 185 tonnás darab.

Mindezek ismeretében egy világ dőlhet össze a Muhina-hívőkben, de a Munkás és kolhozparasztnő jelképisége egy perc alatt lerombolható, ha megnézzük, hogy ihletét (tudatosan, vagy tudat alatt) honnan merítette. Nézzük meg ezt.

Ez itt Krition és Nésiótés Zsarnokölők c. szobra Athénból, a Kr.e. V. századból. (Bár ez itt római - amúgy pontos - reprodukció, az eredeti nem maradt fenn, mint ahogy annak elődje, a perzsák által ellopott, Anténor által készített első Zsarnokölők sem.) Harmodiost és Aristogeitónt formázza meg, akik megölték Peisistratos fiát, Hipparchost, véget vetve ezzel az első athéni türannisznak (a görög történelem során - Plinius szerint - ez volt az első eset, hogy köztéren halandó embernek szobrot emeltek, tehát H. és A. nem kis dolgot vittek véghez). Namármost van hasonlóság eközött a Munkás és kolhozparasztnő közt? Van. Nyilvánvaló? Eléggé.

Kemény, de úgy tűnik, hogy a lényegét és eszközeit tekintve zsarnoki berendezkedésű Szovjetunió egyik ikonikus jelképe erős rokonságot mutat az antik világ zsarnokellenségének egyik ikonikus jelképével. Ezt persze nem én találtam ki, elmondták már korábban sokszor, de érdemes észben tartani, hogy a számos kiállítás, a MOSZFILM és rengeteg reprodukció által a világon szerte körbehordozott, a napokban pedig újra felállított Munkás és kolhozparasztnő ihletettségét tekintve, némi áttéttel egy zsarnok megöléséről szóló történetet közvetít bele az arcba. Jó, nem?

Most pedig szemléljük meg Alexander Koszolapov mester kb. 20 éve készült adaptációját, és gondolkozzunk el, hogyan kerül végül minden a helyére.

(Diszkrét megjegyzés: Koszolapov más formában is illusztrálta Mickey-t, idősebb gyerekeknek itt megtekinthető.)

Aki a H1N1 oltás ellen agitál, potenciális gyilkos [+]

2009. december 2. 18:06 / Borbás Barnabás

A címben tett kijelentés súlyos. Kérés, hogy a címolvasó-azonnalkommentelő-felháborodó attitűdöt azért pihentessük.

Alapvetésnek szögezzünk le még egy dolgot: nem kell hanyatt esni attól, ha valaki bekapja az aktuális influenzát, ágynak dől 10 napra, a kicsinél valamivel rosszabb neki (mind a szárazköhögés, mind a fejfájás, mind a láz undorító), aztán pár nap alatt visszaáll a normál menetbe. Előfordul. Hűtőfürdő, fokhagyma, lázcsillapító, liternyi tea percenként. Megoldható. Ettől nem kell kétségbe esni, néhány veszélyeztetett csoportot leszámítva az átlagpolgár nyugodtan áteshet az ilyenen, többször. Pánikolni, pánikból oltatni nem kell.

Az ilyen betegségekkel szemben tehát nem érdemes félelemig spannolni magunkat. Általában normális helyzetben, normális ember nem is foglalkozik olyannal, hogy akkor most influenza van.

Az viszont nem normális, hogy ha egy védőoltástól félni kell.

Ez a H1N1 kódon jegyzett vírus által okozott újinfluenza éppen annyira tragikus, mint amennyire tragikusan tévednek az eddigi halálozási statisztikák. Olvasom, hogy „kedd reggel meghalt az egyik új influenzával fertőzött kismama a Semmelweis Egyetem klinikáján, ezzel 14-ről 15-re emelkedett a halálos áldozatok száma". - Vagy számolni nem tudnak, vagy a szemléletük nincs rendben. Az állapotos asszony tragédiája ugyanis pontosan két ember halála: övé, és a meg nem születetté. Másik hír szerint jelenleg (szerda) három másik kismama van válságos állapotban, az orvosok szerint kevés eséllyel a túlélésre. Hat ember.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: H1N1

Bajusz 4.0? [+]

2009. november 26. 10:54 / Borbás Barnabás

A mai napra szóló legnagyobb kérdésünk: létezik-e MDF-es bajusz-kód?

Azt tudjuk, hogy Dávid Ibolya Fóruma előszeretettel építi különböző kampányait a bajusz köré. Ez olyannyira komoly, hogy tavaly, az újbudai képviselőválasztáson "bajuszkommandó" névre keresztelt kampánystáb járta kerület utcáit (képgaléria! képgaléria!), ahol még Pettkó András is felragasztható műbajuszt öltött. (Basszus, leírni is nehéz volt ezt a mondatot, a járókelők meg köpni-nyelni nem tudtak.)

Aztán ott van az azóta igencsak elhobósodott Katona Kálmán egykori MDF-es főpolgármester-jelölt esete, aki a plakátharc idején szintén egyértelműen a bajuszra helyezte a hangsúlyt (bár itt már kampányanyagot nem tudtam előtúrni). Bokros Lajos EP-képviselői imázsáról pedig ne is beszéljünk; a hajrában még arra is ragadtatta magát, hogy a Deák téren kartonbajusz mögött állva hirdesse a progresszív konzervatívizmust, így:

Aktuális összeesküvés-elméletünk, hogy a bajusz-kód alapján következtetni lehet a következő választás MDF-listájára is. Márpedig ehét kedden újabb bajusz került a Fórum látókörébe: Debreczeni József (bajusz+!) Orbán Viktorról szóló könyvbemutatóján (azért az milyen már, aki 6 éven belül két könyvet ír Orbán Viktorról?) ugyanis Dávid Ibolya is jelen volt, és míg kedden DeJó az indexnek azt mondta, hogy "meg sem fordult a fejében, hogy az MDF 2010-es listáján szerepeljen és politikusi szerepet vállaljon", addig szerdára az MDF szóvivője már egyetértett azzal, hogy "legyen formalizált kapcsolat az MDF és Debreczeni József között". Ha az újabb szerelem beteljesül, a sor valahogy így fest:

Az elmélet csupán két kérdést vet fel. A kevésbé súlyos az, hogy a logika alapján a bajusztalan, és amúgy is férfi manökennek csúfolt Herényi Károlyról elképzelhető, hogy esetleg nő, a meredekebb viszont az, hogy Debreczeni könyvemutatóján a szerző és Dávid Ibolya mellett Kuncze "Vizigót" Gábor foglalt helyet - szintén bajusszal az orra alatt...

Cimkék: mdf, kampány, viccö

November 11-én, szerdán újraindul az ELTE Trefort-kertjében a nyolcvanas-kilencvenes évek kultikus sorozata a Gólyavári esték, ahol először Ritoók Zsigmond professzor tart előadást Antigoné címmel. - szólt a hír pár hete, de az egyetem környékén már korábban is szétplakátolták, hogy megint lesz okos emberek délutáni bölcs órája, a nézők kérdéseivel.

Tény, hogy az átlagpolgár nem kerül izgalmi állapotba egy Szophoklész drámáról szóló előadás hírének hallatán, ám az átlagpolgárnak azt azért illik tudni, hogy az előadó, Ritoók Zsigmond idén éppen nyolcvanéves klasszika-filológus (ELTE professzor, ráadásul emeritus) nem pénzfeldobás után kapta a 100 ezer eurós jutalommal járó Bolyai János Alkotói Díjat. Így elmentem és meghallgattam múlt szerdán. (Na jó, a rendezvénysorozat oldalán közvetítették elejétől a végéig, igazából azt néztem.)

Túl azon, hogy normális középiskolában kilencedikes korban feladják a thébai mondakör valamelyikét (legtöbbször pont az Antigonét), az emberben nagyobb nyomot nem szokott hagyni az antik tragédiaszemlélet. Az viszont tudható, hogy aki ókori kultúrák megismerésére adja a fejét, legfeljebb csak részben teszi a korinthoszi oszlopfők iránti rajongásból, vagy a Leszbosz-életérzés revíziója miatt. Így Ritoók is azzal kezdte, hogy természetes az, ha valaki az ókori civilizációk, antik gondolkodásmód tanulmányozása közben saját mindennapi lelki, társadalmi kérdéseire is választ keres. Minden alkotás a világról szóló vallomás, így ez is. Erről az alapról pedig azt lehet mondani: az Antigoné története baromi érdekes.

A konfliktus egyszerű, mert az egész történet egyetlen eldöntendő kérdésről szól: Polüneikész, Oidipusz fia (akit testvére elűzött Thébaiból, visszatérve ostrom alá vette a várost, ezért halála után hazaárulónak tartják) vajon cselekedetei után eltemethető-e hazája földjébe (nem ismeretlen a görög jogban, hogy aki a hazája ellen megy, az nem nyugodtatik az állam földjében). Igen, vagy nem - ebben a vagy-vagy helyzetben látjuk a szereplőket, és minden további vizsgálat tárgya az, hogy a kérdésben ki és hogyan viselkedik.

Mivel a darab jól látható ívben szerkesztett, pontosan kiderül, hogy melyek a valódi értékek Szophoklész számára. Az egyik kulcsfontosságú emberi tulajdonság a darabban az esztelenség: Polüneikész testvérei Iszméné és Antigoné viszonylatában előbbi a józanság, utóbbi testesíti meg az esztelenséget - személyisége viszont teljesen átértékelődik a dráma végére.

Ki fog derülni, hogy Szophoklész szerint a józanság viszonylagos, az egyes tetteket követő utóítéletek miatt. Az archaikus gondolkodásban a tett megítélése a döntő, nem a szándéké.

Persze van tovább is >>>>>>

Az IGEN 2009/5-6-os számának témája a Katolikus Püspöki Konferencia az újpogányság és a fantasztikus múltig látó magyar történelemszemlélet veszélyeire felhívó körlevele körül kialakult vita. Az ügyről szóló ötletelés közben ugrott be, hogy annak idején egy gimnáziumi előadáson hallottam egy figuráról, aki ázsiai kutatóútjain a fehér hunok származását és sorsát tanulmányozta, és később publikált a sztyeppei népek és a magyar ethnosz kapcsolatáról - és mivel nem könnyű a témában tapasztalható ellentétek/sértettségek miatt rálátással bíró, ugyanakkor "objektív" interjúalanyt találni, Csáji László Koppány jó választásnak tűnt. Az alábbi interjúnak terjedelmi okokból csak rövidített változata került az IGEN-be. (A szöveg a Konzervatóriumon is megjelent, ezúton is köszönet érte.)

Az utóbbi időben a csapból is az őstörténettel, újpogánysággal kapcsolatos vagdalkozás folyik. Mit gondol: inkább hasznos az ügynek ez a nagy nyilvánosság, vagy csak a katyvaszt hizlalja?

Azt semmiképpen sem mondanám, hogy haszontalan, hiszen ha valamilyen ügyet nagy társadalmi érdeklődés kísér, akkor az a kutatást is inspirálja, önreflexióra sarkall. Anyagi szempontból is lehet haszna: inkább adnak az ilyen témákra pályázati pénzeket, például az Országos Tudományos Kutatási Alapból, szponzort is könnyebb találni. Persze van másik oldal: óriási kérdés ugyanis, hogy maga a társadalom mennyire tudja ellenőrizni a könyvpiacról és médiapiacról felé ömlő információkat. Most éppen az látszik: alig tudja kontrollálni. Ez tűnik ki az őstörténeti bulvársajtó és -könyvkiadás sikersorozatain (amelyekről gyakran kiderül, hogy a szerző saját pénzén kiadott tukmálmányok). Minél nagyobb érdekességet, fantasztikumot mond valaki, annál vonzóbb, annál jobban megmarad az emberek fejében: ez a bulvársajtó módszertana.

Az „őstörténeti bulvár" éppen azt mondja, hogy az akadémiai szinten titkolnak, elhallgatnak - vérmérséklettől függően - finnugrász, Habsburg, vagy zsidó hátterű motiváció miatt, és valakinek ki kell mondani az igazságot. Mitől van ilyen elképesztő harag az akadémiai szint és az alternatívok között?

Bár hibát nyilvánvalóan mindenki elkövet, ez emberi tulajdonság, az alternatívoknál nagyon nagy baj, hogy sokszor nem lehet velük vitatkozni, mert a hiányzó adatokat egyszerűen saját fantáziájukkal pótolják. A logikai elveket és a hivatkozási rendet sem tartják be általában (tisztelet a kivételnek). A legjobb példa erre, hogy kering náluk egy anekdota, miszerint Trefort Ágoston 1877-es döntése óta csak az jelenhet meg akadémiai szinten, aki európai rokonságot ad a magyarságnak, tehát - mondják - finnugor származással egyetértő véleményt publikál. Gyanús volt, hogy ilyen „határozott tudománypolitika" csak a kommunizmus időszakát jellemezte, ezért aztán megpróbált utánajárni Veres Péter barátom, az MTA Néprajzi Kutatóintézet munkatársa és - egymástól függetlenül - Erdélyi István régész-történész is, hogy mikor bukkan fel ez a gondolat: nos, úgy tűnik, csak fél évszázad múltán, a XX. század első évtizedeiben jelentkezik először - azelőtt ilyenre senki sem hivatkozott. Ezt valaki kitalálta, és azóta folklór jelleggel terjed. Hivatkoznak a hivatkozás hivatkozására, és már senki sem tudja, igaz-e vagy sem, ellenőrzés nélkül átveszik az adatot, hisz „mindenki" szajkózza. Ha beágyazzuk tudománytörténeti háttérrel ezt a vélt treforti kijelentést, mindjárt kiderül, hogy az ő korában a finnugor elméletet valló Hunfalvy Pál is azt mondta, hogy az ősmagyarság és az obi ugorok is Nyugat-Szibériából származnak; vagyis ő is „ázsiai rokonságot" vallotta. Továbbá nagy baja az alternatívoknak, hogy a finnugor kutatások és kutatók valódi ismerete nélkül vizionálnak finnugrász diktatúrát. Pedig ha megnéznék, látnák, hogy ma a finnugor népek nyelvészeti, néprajzi, zenetörténeti, régészeti kutatását egyáltalán nem, vagy nagyon kevés pályázati pénzzel támogatják; más tudományterületet ennél azért többel - nem merek konkrét példát mondani, nehogy még az ő támogatottságuk is csökkenjen, hiszen számszerűleg még ez is nagyon kevés.

Persze van tovább is >>>>>>

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2021, IGEN